Néhányan kérdezik, hogy miért remete. Otthon ülök egész nap? Igen, mert beteg vagyok, de nem csak ezért. Kontemplatív hajlam, állítólag igen (finom megjegyzései mellett futballtudásáról is híres keresztapám például szívesen nevez kontemplatív típusú játékosnak), de nem csak ezért. Az embereket nem utálom, ígyhát nem is kerülöm. Vallási fanatikus nem vagyok.

A válasz a következő. Lassan évek óta szakdolgozatot írok egy felettébb érdekes olasz íróról, Italo Calvinoról. Hozzám kísértetiesen hasonló utat járt be a liguriai művész, hiszen Róma után ő is Párizsba költözött. A különbség csak annyi, hogy ő munkaláztól égve, és nem mindennapi tehetségtől sarkallva számos kötetet jelentetett meg amellett, hogy a felsorolt városokban lakott. Számomra különösen kedves a kevés önéletrajzi írását összegyűjtő kötetének címadó önéletrajzi írása, az Eremita a Parigi.

Hát ezért.