Idestova majd' öt év után újra otthonom van. Kicsit túlzás persze, mert sokszor, sok helyen érzetem már ezt a ma esti megérkezettséget, annyi viszont tény, hogy mától van, hogy a világon csak 1 ágyam, csak 1 ruhásszekrényem, és abban az összes ruhám, eddig mindig minden két-háromfelé. Kicsit nyomasztó érzés, nem is tudom.
Fehérre festettem a konyhát, meg a kisszobát. Ilyen fehér ez az új élethelyzet is. Rendezett körülmények. 1 város, 1 lakás, 1 ember. Majd egyszer biztosan lesz valami.
Érdekes együttállás, hogy a héten, esténként - mikor már a fehér is fekete lett - magyar filmeket néztem, pedig ugye hónapokig egyet sem, nagy klasszikusok: Eldorádó, Tanú és Az ötödik pecsét, újra, meg újra. Közben pingálom a régi pesti kislakás, szépen a magamévá avatok egy darabot a városból, ami mindent látott, amiről itt szó van. Körülötte zajlott az egész huszadik század, és most én kenem be a falat fehérre, vagy amire akarom.
Hogy is van ez tulajdonképpen?
Utolsó kommentek