eremita a parigi

Borús, lehangoló idő jutott húsvétra a "bűn városának". Alig bírunk magunkkal mit kezdeni. Olyan nap ez, amin csak túl kell lenni valahogy, ebben egy múzeum és egy mozika siet majd a segítségünkre, meg Sibi, egy barát a volt osztályból, otthon budai, itt mediterrán,…

Fura idő van ma: egyszer mintha dézsából, majd hirtelen hét ágra... mint a moziban, úgy ülök az egyetemi könyvtár hatalmas üvegfalai között kinn, a keleti külvárosban. Az olvasóteremben álmosító chaleur, bennem is melegség.De hogy is kezdjem.Adott egy osztály, gimnáziumi, meg…

Ma fényes reggel. Kristóf – volt osztálytárs – érkezése ugrasztott ki az ágyból (nincs net, nem tudtam, hogy mikor jön), egy nutellásbagettes közös reggeli, aztán ő rohant a repülőhöz, mi meg maradunk itt, Paolo Conte szól. Készülünk a Pompidouba. Tegnap…

Ma nem történik semmi, mert tegnap ellenben. Megártott az első új, szabadlevegős nap, így fekszem megint, leküzdhetetlen fáradtság az emberé. Semmit: megnéztem a Roma szenvedésének utolsó perceit, háromnullra kikapott az Atalantától. A nyolcvanharmadik percben fogadtam, hogy…

Úgy döntöttem, elkezdem. Holnap költözöm be életem első párizsi albérletébe, a rue Rambuteaura. Aki tudja, tudja, aki nem annak google maps, és utána tudni fogja, hogy ez pontosan mit jelent. Eddig egy külvárosi kollégiumban laktam (Torcy), hat hónapon át - micsoda különbség.…