eremita a parigi

Nem könnyű néha. Én sokszor hipp-hopp átesem nagy drámákon, amiktől nagyon félek, már előre aggódom, hogy na ez biztos nem megy majd, ebbe tuti belebukom, vagy legalábbis előre szenvedek a majdani még nagyobb szenvedéstől, aztán semmi extra, végül mindig minden sikerül. Vagy…

Budapest. Dögmeleg. Izzik az aszfalt, a gang és a belső udvar. Le van betonozva. A vonat néha meg megy ki Csabára, vizsgák, sör, szép kilátás, majd az út vissza Pestre. Nyugati pályaudvar, Eötvös utca. Itt lakom, ezentúl itt fogok élni. Furcsa, semmi ünnep, hétköznapok. A…

Tanulás, kaparok az otthoni vizsgákra. Közben meg reménytelen komoly eső napok óta. Párizs sirat bennünket. Erről a mondatról a tavaly lelőtt Lazio szurkoló jut eszembe, vagyis inkább a plakátok utána városszerte: Gabriele, Roma ti piange! Velem nincs semmi baj, szereztem dobozt a…

Nyugodt, szokásos hétvége, tanulgatás és mozi. Esti séta. Sajnos az eső miatt nem biciklizhettem, ma meg ugye Roland Garros döntő, nem hagyhatom el a várost, szóval tovább rostokol szegény meridám a sarokban. Két film. Őszi szonáta, igazi Bergman, mint egy gimnáziumi…

Túl vagyok a pihenés első napján. A városháza előtt nagykivetítőn megy a tenisz, az emberek salak színű műfüvön feküsznek, és mi is. Napozunk és bámuljuk a meccseket. Roland Garros. Hajrá Federer! Nem tudom, ez hogy van, nekem megrázó ahogy  játszik, ha nagyon kimerült…

Túléltük hát, bár igénybe vett. Letettem a francia viszgáimat. Immár semmi más dolgom, mint megemészteni a búcsút, és amennyire lehet, jelen lenni még két hétig. Sajnos közben diszkréten készülnöm kell az otthoni vizsgákra, meg szerencsére a könyvhét kapcsán legalább…

Arra számítottam, hogy ma már Párizsban ébredek. Gondoltam, visszajövök legkésőbb az utolsó vonattal, időben lefekszem, reggel újra végigjárom a szokásos kört: a péket szemben, a közértet mellettünk, a zöldségest a másik oldalon, az újságost a kereszteződésnél; aztán 11…

Itt ülök egy hetedik kerületi pici egyetem hűvös alagsori előadójában. Párizs, Rue de l'Université. Francia és amerikai diákok vesznek körül, tanuja vagyok a nagy találkozásnak, ahogy egymásra csodálkozik a két kontinens. Ők mosolyognak, közvetlenek és  mindenhez hozzá…

Lassan minden a végére ér. Ma szinte teljes magány. F már rég elutazott,  tegnap délben pedig Dettit és Bandit is kikísértem a buszhoz, mely a repülőtérre visz: ők mennek én maradok, és mint már annyiszor újra felszállok a megszokott metróra, hogy talán kissé elvágyódva,…

Én nem tudom, biztos mindez csak kémia, de ma tényleg semmihez, de semmihez sincs kedvem, még a mozi, még a mai Pasolini is csalódást okozott. A könyvtár pedig teljesen megtelt, nem lehet bemenni, ígyhát a téren törökülök a gépemmel, a hideg, borús időben. Apropó... két hét…

Tegnap este eleinte minden a rendes kerékvágásban haladt. Könyvtár, vacsi, majd lazításképpen egy kortárs orosz film este tíztől az utcánkban lévő mk2 nagytermében. A nem rossz mozi után a szokásos fáradtsággal léptünk ki a Rue Rambuteaura, hogy tíz perc múlva - mint rendesen…

Ma majd két hónap koplalás után dőzsöltünk! Vettünk egy-egy gyrost. Persze nincs több pénzünk, mint eddig, csak egyszerre lett elegünk a főtt vagy sült, hagymás vagy petrezselymes krumplikból, meg már a tésztát is unjuk egy kicsit. Szóval kirúgtunk a hámból.Fontos a heti…

Az eső lába nem szűnik meg lógni. A permanens mindjárt zuhogás felemészti az embert, bánatot, szorongást szül. Nyilvánvaló, hogy ilyenkor - főleg  cserépkályha és pattogó tűz, kellemesen forró fürdőkád, szauna, és termálfürdő híján - egyetlen dolgot lehet tenni:…

Nem túl vidám a mai nap itt, a szinte végtelen eurázsiai kontinens nyugati szélén. A sietős, dolguk után járó - de jó nekik, de jó nekik... - embereken és a fáradhatatlan turistákon kívül senki nincs az utcán. Pedig máskor bezzeg hemzsegnek. Néha egy összetekert újsággal kell…

Borús, lehangoló idő jutott húsvétra a "bűn városának". Alig bírunk magunkkal mit kezdeni. Olyan nap ez, amin csak túl kell lenni valahogy, ebben egy múzeum és egy mozika siet majd a segítségünkre, meg Sibi, egy barát a volt osztályból, otthon budai, itt mediterrán,…

Zuhanunk bele a nyárba. Nemhogy kabát, már pulcsi se kell, és régóta dísz csak a sál is.A kislukban hazai vendégek-barátok. Alig jön ki a két négyzetméter per koponya. Összezártuk magunkat, de eddig jól viseljük. A cérna csak nekem szakadt el egyszer - ez meg még bőven belefér…

A tegnapi nap annyira szép volt, hogy elhatároztam, mimetikusan (avagy a tények hűséges szolgájaként) beszámolok róla, nem emelek ki apró motívumokat, nem szerkesztgetek semmiféle kompozíciót, nem késleltetek, sőt még a mondatok ritmusa és nyelvi minősége sem fog…

Nem tudom, mi van ma. Talán az óraátállítás? Ekkora tömeget még itt sem láttam soha, olyan a város, mint egy tömött metrókocsi. A könyvtárba másfél óra volt bejutni, és nincs üres asztal, a földön kuporgok, törökülésben.Tegnap este végül nem néztem filmet. Helyette…

Tegnap. Csípős hideg szél, néha rövid eső. A második alkalom az évfolyamtársaimmal együtt, hogy csak az együttlét kedvéért, érdek nélkül. Kedves időtöltés, de nehéz a fiatalos párizsi beszélt franciát érteni, sokszor fordítanak, hihetetlen szavakat tudnak használni...A…

Az átkozott net épp a publikálás pillanatában szakadt meg tegnap este, így elveszett az előző bejegyzésem. Megpróbálom rekonsturálni. Mivel a tegnapelőtti napról számoltam be, az írásnak a satnya csütörtök címet adtam. Beragadtunk a rajtnál – próbáltam szellemeskedni…

Újra Pompidou, újra este. Hétfő: az ájult kelések, a reggeli rohanások, a délelőtti éhezések (hogy aztán ebédkor degeszre tömjem magam), a francia évfolyamtársak napja. És a tavasz. Meg a velib. Nem szeretnék adós maradni a magyarázattal.A velib egyike azoknak a dolgoknak, ami…

A mai nap olyan, mintha nem is lenne. Nyálkásan szörnyű idő. Itt heteken át tud lógni az eső lába, aztán végül szinte sosem esik. Talán még az is jobb lenne pedig. A mai nap szürkesége a tegnapi ragyogásának a tükrében. Eddig ezt a szerkezetet (bár a ragyogás miatt képzavar,…