Én nem tudom, biztos mindez csak kémia, de ma tényleg semmihez, de semmihez sincs kedvem, még a mozi, még a mai Pasolini is csalódást okozott. A könyvtár pedig teljesen megtelt, nem lehet bemenni, ígyhát a téren törökülök a gépemmel, a hideg, borús időben. Apropó... két hét komoly munka után (napi sok-sok óra könyvtárazás, az eredmény egy nevetséges, öt oldalas dolgozat), tegnap és ma is biciklizést terveztem, erre véget ért a két hetes verőfény.
Ezt írtam tegnap délután, de végül lejárt a net, mostanra csupán kordokumentum.
Ma pedig végre bicikliztem. Nem egyszerű ehhez itt elfogadható környéket találni: végtelen kőrengeteg, rengeteg autó és autópálya mindenütt. Letekertem az Eiffel toronyhoz, onnan kivonatoztam Versailleba, kis kör a közeli falvakban, majd a Szajna vonalát követve letekertem Maisons Laffittesig. Ez azért érdekelt, mert a Thibault család felerészben ott játszódik, gondoltam valmi régi, elegáns nyaralóövezet, de semmi extra. Azért volt egy jó szakasz, erdő, na olyat múlt nyár óta nem láttam. Beszűkült a tér, ahogy kell. Nem gondoltam semmire, csak hajtottam és magam mögött hagytam mindent. Aztán fáradtság, finom gombapaprikás nokedlivel, meg egy hosszú, forró zuhany.
Miért nem sportol minden nap az ember?
Utolsó kommentek