eremita a parigi

Tanulás, kaparok az otthoni vizsgákra. Közben meg reménytelen komoly eső napok óta. Párizs sirat bennünket. Erről a mondatról a tavaly lelőtt Lazio szurkoló jut eszembe, vagyis inkább a plakátok utána városszerte: Gabriele, Roma ti piange! Velem nincs semmi baj, szereztem dobozt a…

Annyit beszélek a hazamenetelről, hogy a bejegyzések olvastán néhányakban felmerült, hogy már otthon is vagyok. Igaz, tegnap éjjel óta a holmim egy része már úton van, a lakás is fájadalmasan furcsán kiürült, de én még maradok. Több mint két hetet. Persze már minden a…

Rohanunk, rohanunk Budapestre. Nem is annyira nagy baj, igaz: fáj a párizsi búcsú. Amúgy egyre több hasonlóságot fedezek föl az otthon és az itthon között: építészet, városszerkezet, kultúra. Itt is van Nagykörút, és itt is ezerféle változó neve van, csak épp az nem, ahogy…

Rendszeres olvasóimtól elnézést kérek. Nem tudtam sort keríteni az írásra az elmúlt pár napban, pedig lett volna mondanivaló, fellengzősen: ihlet. Ahogy közeledik a búcsú, a végső ("fáj kicsit"), sűrűsödik az élet, szinte el is veszítettem a fonalat. Kiállítás,…

Délben kelés, újra puha ágy, otthon. Az utóbbi pár éjszakát felebaráti szeretetből és pajtási cinkosságból házonkívül töltöttem. Net se volt, blog se volt, ti, látogatók is szép lassan elmaradtatok.Nem beszélek az otthoni közélet elképesztő fordulatairól, bízom benne,…

Borús, lehangoló idő jutott húsvétra a "bűn városának". Alig bírunk magunkkal mit kezdeni. Olyan nap ez, amin csak túl kell lenni valahogy, ebben egy múzeum és egy mozika siet majd a segítségünkre, meg Sibi, egy barát a volt osztályból, otthon budai, itt mediterrán,…

Zuhanunk bele a nyárba. Nemhogy kabát, már pulcsi se kell, és régóta dísz csak a sál is.A kislukban hazai vendégek-barátok. Alig jön ki a két négyzetméter per koponya. Összezártuk magunkat, de eddig jól viseljük. A cérna csak nekem szakadt el egyszer - ez meg még bőven belefér…

A tegnapi nap annyira szép volt, hogy elhatároztam, mimetikusan (avagy a tények hűséges szolgájaként) beszámolok róla, nem emelek ki apró motívumokat, nem szerkesztgetek semmiféle kompozíciót, nem késleltetek, sőt még a mondatok ritmusa és nyelvi minősége sem fog…

Tegnap. Csípős hideg szél, néha rövid eső. A második alkalom az évfolyamtársaimmal együtt, hogy csak az együttlét kedvéért, érdek nélkül. Kedves időtöltés, de nehéz a fiatalos párizsi beszélt franciát érteni, sokszor fordítanak, hihetetlen szavakat tudnak használni...A…

Megint a könyvtár. Otthon sajnos nincs net, innen teszem fel időről időre ezeket a bejegyzéseket, többnyire előre dolgozom, most itt helyben írok, mert nehezen megy.Ma leadtam a kulcsokat, a régi lakásét. Kiderült, hogy komoly fizetési hátralékom van: nem sok hely maradt hát a…

Hazafelé sétálunk az esti mozi után. Saint Michel, Ile de la Cité, Sebastopol. A harangok lassan elütik az éjfelet. Nehéz felkelni, jéghideg van a lakásban, törött az ablak. Gong. Dél lesz, mire kimerészkedünk az utcára, lassan már moziba érdemes indulni. Le mépris, Godard. Gong.…

Megállok egy pillanatra, és mielőtt magamat és ezeket a szövegeket tovább engedném sodortatni a város által, megtöröm az eddigieket a következő bejegyzéssel.   Napok óta itt motoszkál bennem egy email: még ágyban fekve írtam egy levelezőlistára, a listán serdülőkori…

Megtörtént az ünnepélyes kulcsátvétel. Umberto ki, én be. Illett titkolni az érzéseimet. Igaz annyiban nem is esett nehezemre nem mosolyogni, hogy a pillanat számomra is súlyos volt: Umberto miatt  - de talán amúgy is - a kezdettel elválaszthatatlanul összekapcsolódik a vég (ő…

Úgy döntöttem, elkezdem. Holnap költözöm be életem első párizsi albérletébe, a rue Rambuteaura. Aki tudja, tudja, aki nem annak google maps, és utána tudni fogja, hogy ez pontosan mit jelent. Eddig egy külvárosi kollégiumban laktam (Torcy), hat hónapon át - micsoda különbség.…