eremita a parigi

Napok óta tudom, hogy újra írni fogok ide. Épp egy hónap telt el, teljes némaság, blognyáriszünet. Rámfért. Most aztán meg teljes erő, teljes bedobás. Azóta mi is történt. Semmi. Minden. Kirúgtak állásinterjúkról, nem hirdették meg a hiányzó egyetemi szemináriumot, nem…

A hosszú hétvégére keleti irányban hagytam el a várost, végig a miskolci autópályán, egész a 205-ös kilóméterig vagy meddig, ahol meg jobbra a tehenészetnek, majd az érkezés. Mitikus helyszín, emlékekkel roskadásig, eddig inkább múlt, most pergő napok: jelen. Évek óta épp…

Esküvőn voltam, szép volt. Újra láttam sok-sok régi ismerőst, némelyeket akár négy-öt év után, biztos lesz akivel eztán majd néha újra együtt. Ma meg a szigetre készülök, ki. Semmi sem lesz, ami nagyon érdekel, egyedül a civil sziget, meg az a néhány barát, aki ott van,…

Nem könnyű néha. Én sokszor hipp-hopp átesem nagy drámákon, amiktől nagyon félek, már előre aggódom, hogy na ez biztos nem megy majd, ebbe tuti belebukom, vagy legalábbis előre szenvedek a majdani még nagyobb szenvedéstől, aztán semmi extra, végül mindig minden sikerül. Vagy…

Sikeresen átestem életem utolsó érdemi vizsgaidőszakán, kivéve ha a B, C, vagy D tervek lépnek életbe, vagyis ha valamilyen formában folytatom, vagy újrakezdem. Vagyis. Pénteken letettem életem elvileg legnehezebb szigorlatát, jókat húztam, ötös lett. Nekem mindig a nehéz megy,…

Túléltük hát, bár igénybe vett. Letettem a francia viszgáimat. Immár semmi más dolgom, mint megemészteni a búcsút, és amennyire lehet, jelen lenni még két hétig. Sajnos közben diszkréten készülnöm kell az otthoni vizsgákra, meg szerencsére a könyvhét kapcsán legalább…

Rendszeres olvasóimtól elnézést kérek. Nem tudtam sort keríteni az írásra az elmúlt pár napban, pedig lett volna mondanivaló, fellengzősen: ihlet. Ahogy közeledik a búcsú, a végső ("fáj kicsit"), sűrűsödik az élet, szinte el is veszítettem a fonalat. Kiállítás,…

Hermetikus magányom lassan a végére ér. Három teljes-, meg két félnap. Délután négykor, menetrend szerint ugyanabban a percben, két felebarátom érkezik majd a városba. Az egyik keletről, a Porte de Bagnolet felől, a másik nyugatról, a Porte Maillot-n át, hogy aztán ugyanabban a…

Két hét szünetem van az egyetemen, hát elkezdtem aktívan munkát keresni. Nálam van a néha sárga néha zöld, csodás országúti meridám, épp nyugodtan pihen a falon. A velibeket használva mindig érzek magamban valamit a prostituáltakhoz járó házasemberből: ideje volna azzal…

A tegnapi nap annyira szép volt, hogy elhatároztam, mimetikusan (avagy a tények hűséges szolgájaként) beszámolok róla, nem emelek ki apró motívumokat, nem szerkesztgetek semmiféle kompozíciót, nem késleltetek, sőt még a mondatok ritmusa és nyelvi minősége sem fog…

Nemrég tekertem egy nagyot. Otthonról a külső hatkerbe órára. Nem vagyok beiratkozva, de hallgatok két szemináriumot egy neves grande école-ban, az EHESS-en. Ma zárt kapuk, biztonságiőr, és festékszóróval a lepedőn a felirat: EHESS en lutte, az EHESS harcban, óra tehát nincs. Már…