eremita a parigi

Rohanunk, rohanunk Budapestre. Nem is annyira nagy baj, igaz: fáj a párizsi búcsú. Amúgy egyre több hasonlóságot fedezek föl az otthon és az itthon között: építészet, városszerkezet, kultúra. Itt is van Nagykörút, és itt is ezerféle változó neve van, csak épp az nem, ahogy…

Fényes délelőtt. Torcy. Néhány napra visszatértem a kollégiumba, felebaráti szeretet, pajtási cinkosság, ma hagyom el végleg. Kedves emlékek és barátok mindenütt, gitározás, közös főzés, sörrel-borral folyó folyosó. Az utolsó vonat is tőlünk zeng, hazafelé a véget nem…

Ma majd két hónap koplalás után dőzsöltünk! Vettünk egy-egy gyrost. Persze nincs több pénzünk, mint eddig, csak egyszerre lett elegünk a főtt vagy sült, hagymás vagy petrezselymes krumplikból, meg már a tésztát is unjuk egy kicsit. Szóval kirúgtunk a hámból.Fontos a heti…

Láttuk a Deltát. Sokáig ösztönösen a feliratot olvastam, aztán rájöttem, hogy jé, ezt értem: évek óta nem láttam magyra filmet moziban! A képeket és a zenét leszámítva szerintem gyenge, túl "tipikus" alkotás. Félix pedig ciki volt, úgy beszélt, mint egy robot.…

Egy nagyon fáradsztó de egyáltalán nem hatékony, ekképpen teljesen elrontott nap végén, miután mindkét fontos és színvonalas egyetemi órámat úgy lekéstem, hogy érdemben egyiken sem tudtam már részt venni, az elsőt közvetlenül a reggeli fáradtság, áttételesen a tegnapi Oasis…

Nulla óra kettő perc. Hazaértünk. A kiskatonát (Le petit soldat) néztük meg este Godardtól. A jegyszedőlány már mosolyog rajutnk, de hiába: a ciklus az ciklus, jó eséllyel soha többé nem lesz alkalom ezeket a filmeket mozivásznon viszontláltni. A filmben elhangzik egy hosszú…

A mai nap olyan, mintha nem is lenne. Nyálkásan szörnyű idő. Itt heteken át tud lógni az eső lába, aztán végül szinte sosem esik. Talán még az is jobb lenne pedig. A mai nap szürkesége a tegnapi ragyogásának a tükrében. Eddig ezt a szerkezetet (bár a ragyogás miatt képzavar,…

Ma fényes reggel. Kristóf – volt osztálytárs – érkezése ugrasztott ki az ágyból (nincs net, nem tudtam, hogy mikor jön), egy nutellásbagettes közös reggeli, aztán ő rohant a repülőhöz, mi meg maradunk itt, Paolo Conte szól. Készülünk a Pompidouba. Tegnap…

Ma nem történik semmi, mert tegnap ellenben. Megártott az első új, szabadlevegős nap, így fekszem megint, leküzdhetetlen fáradtság az emberé. Semmit: megnéztem a Roma szenvedésének utolsó perceit, háromnullra kikapott az Atalantától. A nyolcvanharmadik percben fogadtam, hogy…