eremita a parigi

A hosszú hétvégére keleti irányban hagytam el a várost, végig a miskolci autópályán, egész a 205-ös kilóméterig vagy meddig, ahol meg jobbra a tehenészetnek, majd az érkezés. Mitikus helyszín, emlékekkel roskadásig, eddig inkább múlt, most pergő napok: jelen. Évek óta épp…

Esküvőn voltam, szép volt. Újra láttam sok-sok régi ismerőst, némelyeket akár négy-öt év után, biztos lesz akivel eztán majd néha újra együtt. Ma meg a szigetre készülök, ki. Semmi sem lesz, ami nagyon érdekel, egyedül a civil sziget, meg az a néhány barát, aki ott van,…

Idestova majd' öt év után újra otthonom van. Kicsit túlzás persze, mert sokszor, sok helyen érzetem már ezt a ma esti megérkezettséget, annyi viszont tény, hogy mától van, hogy a világon csak 1 ágyam, csak 1 ruhásszekrényem, és abban az összes ruhám, eddig mindig minden…

Nem könnyű néha. Én sokszor hipp-hopp átesem nagy drámákon, amiktől nagyon félek, már előre aggódom, hogy na ez biztos nem megy majd, ebbe tuti belebukom, vagy legalábbis előre szenvedek a majdani még nagyobb szenvedéstől, aztán semmi extra, végül mindig minden sikerül. Vagy…

Sikeresen átestem életem utolsó érdemi vizsgaidőszakán, kivéve ha a B, C, vagy D tervek lépnek életbe, vagyis ha valamilyen formában folytatom, vagy újrakezdem. Vagyis. Pénteken letettem életem elvileg legnehezebb szigorlatát, jókat húztam, ötös lett. Nekem mindig a nehéz megy,…

Napok óta próbálok írni ide, de volt valami giggszer, most látom, hogy az elmúlt három írás nincs is publikálva, persze mentve sem, úgyhogy ha akarok valamit akkor kezdhetem elölről. Mélységes mély az informatikai szkepszis kújta.Itthon vagyok már két hete. Beleszoktam. Már nem…

Budapest. Dögmeleg. Izzik az aszfalt, a gang és a belső udvar. Le van betonozva. A vonat néha meg megy ki Csabára, vizsgák, sör, szép kilátás, majd az út vissza Pestre. Nyugati pályaudvar, Eötvös utca. Itt lakom, ezentúl itt fogok élni. Furcsa, semmi ünnep, hétköznapok. A…

Már vagy húsz órája itthon vagyok. Budapesten. Az öcséméknek hála a 100 kilós poggyász és a bicikli is velem utazott a repülőn, hazajött ő is. Ma reggel már ki is zötyögtem a Pázmányra, és lenyomtam az első vizsgát. Egész jól ment. Fura érzés ez, így hirtelen mindenbe…

Túléltük hát, bár igénybe vett. Letettem a francia viszgáimat. Immár semmi más dolgom, mint megemészteni a búcsút, és amennyire lehet, jelen lenni még két hétig. Sajnos közben diszkréten készülnöm kell az otthoni vizsgákra, meg szerencsére a könyvhét kapcsán legalább…

Annyit beszélek a hazamenetelről, hogy a bejegyzések olvastán néhányakban felmerült, hogy már otthon is vagyok. Igaz, tegnap éjjel óta a holmim egy része már úton van, a lakás is fájadalmasan furcsán kiürült, de én még maradok. Több mint két hetet. Persze már minden a…

Rohanunk, rohanunk Budapestre. Nem is annyira nagy baj, igaz: fáj a párizsi búcsú. Amúgy egyre több hasonlóságot fedezek föl az otthon és az itthon között: építészet, városszerkezet, kultúra. Itt is van Nagykörút, és itt is ezerféle változó neve van, csak épp az nem, ahogy…

Lassan minden a végére ér. Ma szinte teljes magány. F már rég elutazott,  tegnap délben pedig Dettit és Bandit is kikísértem a buszhoz, mely a repülőtérre visz: ők mennek én maradok, és mint már annyiszor újra felszállok a megszokott metróra, hogy talán kissé elvágyódva,…

Sajnos most az egyetemrol irok, igy nem lesznek ekezetek... Ma tobben mondtak, hogy egyetertenek velem abban, amit tegnap blogoltam. Volt aki dicsert, hogy jol kimondom, volt aki elmarasztalt, hogy evidenciakat bofogok vissza. Mindketto lehet.Egy lepessel tovabbgondoltam.Tobbekkel beszelgettem, es…

Fura idő van ma: egyszer mintha dézsából, majd hirtelen hét ágra... mint a moziban, úgy ülök az egyetemi könyvtár hatalmas üvegfalai között kinn, a keleti külvárosban. Az olvasóteremben álmosító chaleur, bennem is melegség.De hogy is kezdjem.Adott egy osztály, gimnáziumi, meg…

Megint a könyvtár. Otthon sajnos nincs net, innen teszem fel időről időre ezeket a bejegyzéseket, többnyire előre dolgozom, most itt helyben írok, mert nehezen megy.Ma leadtam a kulcsokat, a régi lakásét. Kiderült, hogy komoly fizetési hátralékom van: nem sok hely maradt hát a…

Ma fényes reggel. Kristóf – volt osztálytárs – érkezése ugrasztott ki az ágyból (nincs net, nem tudtam, hogy mikor jön), egy nutellásbagettes közös reggeli, aztán ő rohant a repülőhöz, mi meg maradunk itt, Paolo Conte szól. Készülünk a Pompidouba. Tegnap…