eremita a parigi

Rendszeres olvasóimtól elnézést kérek. Nem tudtam sort keríteni az írásra az elmúlt pár napban, pedig lett volna mondanivaló, fellengzősen: ihlet. Ahogy közeledik a búcsú, a végső ("fáj kicsit"), sűrűsödik az élet, szinte el is veszítettem a fonalat. Kiállítás,…

Itt ülök egy hetedik kerületi pici egyetem hűvös alagsori előadójában. Párizs, Rue de l'Université. Francia és amerikai diákok vesznek körül, tanuja vagyok a nagy találkozásnak, ahogy egymásra csodálkozik a két kontinens. Ők mosolyognak, közvetlenek és  mindenhez hozzá…

Hermetikus magányom lassan a végére ér. Három teljes-, meg két félnap. Délután négykor, menetrend szerint ugyanabban a percben, két felebarátom érkezik majd a városba. Az egyik keletről, a Porte de Bagnolet felől, a másik nyugatról, a Porte Maillot-n át, hogy aztán ugyanabban a…

Vonatfütty. Zötyögünk az RER-en egy véget nem érő úton át ("lungo una strada, che non finisce mai") vissza Párizsba, a kedves elővárosi éjszaka után. Csodáskülönösek az ilyen hajnali első vonatok. Ott ücsörgünk egymás mellett, és miégis végtelenül távol, a…

Én nem tudom, biztos mindez csak kémia, de ma tényleg semmihez, de semmihez sincs kedvem, még a mozi, még a mai Pasolini is csalódást okozott. A könyvtár pedig teljesen megtelt, nem lehet bemenni, ígyhát a téren törökülök a gépemmel, a hideg, borús időben. Apropó... két hét…

Délben kelés, újra puha ágy, otthon. Az utóbbi pár éjszakát felebaráti szeretetből és pajtási cinkosságból házonkívül töltöttem. Net se volt, blog se volt, ti, látogatók is szép lassan elmaradtatok.Nem beszélek az otthoni közélet elképesztő fordulatairól, bízom benne,…

Zuhanunk bele a nyárba. Nemhogy kabát, már pulcsi se kell, és régóta dísz csak a sál is.A kislukban hazai vendégek-barátok. Alig jön ki a két négyzetméter per koponya. Összezártuk magunkat, de eddig jól viseljük. A cérna csak nekem szakadt el egyszer - ez meg még bőven belefér…

A minap egy rég ki nem nyitott könyvem lapjai között találtam egy idézetet, valaki, akitől a könyvet kaptam, ő tehette oda.   Ne hasonlítgassátok magatokat senkihez. Mindig vannak nagyobbak és kisebbek nálatok. Bizonyos egészséges önfegyelmen túl legyetek gyengédek…

A tegnapi nap annyira szép volt, hogy elhatároztam, mimetikusan (avagy a tények hűséges szolgájaként) beszámolok róla, nem emelek ki apró motívumokat, nem szerkesztgetek semmiféle kompozíciót, nem késleltetek, sőt még a mondatok ritmusa és nyelvi minősége sem fog…

Nem tudom, mi van ma. Talán az óraátállítás? Ekkora tömeget még itt sem láttam soha, olyan a város, mint egy tömött metrókocsi. A könyvtárba másfél óra volt bejutni, és nincs üres asztal, a földön kuporgok, törökülésben.Tegnap este végül nem néztem filmet. Helyette…

Sajnos most az egyetemrol irok, igy nem lesznek ekezetek... Ma tobben mondtak, hogy egyetertenek velem abban, amit tegnap blogoltam. Volt aki dicsert, hogy jol kimondom, volt aki elmarasztalt, hogy evidenciakat bofogok vissza. Mindketto lehet.Egy lepessel tovabbgondoltam.Tobbekkel beszelgettem, es…

Láttuk a Deltát. Sokáig ösztönösen a feliratot olvastam, aztán rájöttem, hogy jé, ezt értem: évek óta nem láttam magyra filmet moziban! A képeket és a zenét leszámítva szerintem gyenge, túl "tipikus" alkotás. Félix pedig ciki volt, úgy beszélt, mint egy robot.…

Újra Pompidou, újra este. Hétfő: az ájult kelések, a reggeli rohanások, a délelőtti éhezések (hogy aztán ebédkor degeszre tömjem magam), a francia évfolyamtársak napja. És a tavasz. Meg a velib. Nem szeretnék adós maradni a magyarázattal.A velib egyike azoknak a dolgoknak, ami…