eremita a parigi

Nem túl vidám a mai nap itt, a szinte végtelen eurázsiai kontinens nyugati szélén. A sietős, dolguk után járó - de jó nekik, de jó nekik... - embereken és a fáradhatatlan turistákon kívül senki nincs az utcán. Pedig máskor bezzeg hemzsegnek. Néha egy összetekert újsággal kell…

Borús, lehangoló idő jutott húsvétra a "bűn városának". Alig bírunk magunkkal mit kezdeni. Olyan nap ez, amin csak túl kell lenni valahogy, ebben egy múzeum és egy mozika siet majd a segítségünkre, meg Sibi, egy barát a volt osztályból, otthon budai, itt mediterrán,…

Nem tudom, mi van ma. Talán az óraátállítás? Ekkora tömeget még itt sem láttam soha, olyan a város, mint egy tömött metrókocsi. A könyvtárba másfél óra volt bejutni, és nincs üres asztal, a földön kuporgok, törökülésben.Tegnap este végül nem néztem filmet. Helyette…

Lemondott.Tegnap későeste értesültem, már nem tudtam itt reagálni. Végighallgattam a kongresszusi beszédet, a bejelentést. Első pillanatra magával ragadott a szónok, az emellkedett pillanat és a szinte nemes gesztus.Persze erről szó sincs. Hiába próbálja a miniszterelnök a nemzeti…

Ma fényes reggel. Kristóf – volt osztálytárs – érkezése ugrasztott ki az ágyból (nincs net, nem tudtam, hogy mikor jön), egy nutellásbagettes közös reggeli, aztán ő rohant a repülőhöz, mi meg maradunk itt, Paolo Conte szól. Készülünk a Pompidouba. Tegnap…

Néhányan kérdezik, hogy miért remete. Otthon ülök egész nap? Igen, mert beteg vagyok, de nem csak ezért. Kontemplatív hajlam, állítólag igen (finom megjegyzései mellett futballtudásáról is híres keresztapám például szívesen nevez kontemplatív típusú játékosnak), de nem csak…

Ma nem történik semmi, mert tegnap ellenben. Megártott az első új, szabadlevegős nap, így fekszem megint, leküzdhetetlen fáradtság az emberé. Semmit: megnéztem a Roma szenvedésének utolsó perceit, háromnullra kikapott az Atalantától. A nyolcvanharmadik percben fogadtam, hogy…