eremita a parigi

Nem könnyű néha. Én sokszor hipp-hopp átesem nagy drámákon, amiktől nagyon félek, már előre aggódom, hogy na ez biztos nem megy majd, ebbe tuti belebukom, vagy legalábbis előre szenvedek a majdani még nagyobb szenvedéstől, aztán semmi extra, végül mindig minden sikerül. Vagy…

Sikeresen átestem életem utolsó érdemi vizsgaidőszakán, kivéve ha a B, C, vagy D tervek lépnek életbe, vagyis ha valamilyen formában folytatom, vagy újrakezdem. Vagyis. Pénteken letettem életem elvileg legnehezebb szigorlatát, jókat húztam, ötös lett. Nekem mindig a nehéz megy,…

Nyugodt, szokásos hétvége, tanulgatás és mozi. Esti séta. Sajnos az eső miatt nem biciklizhettem, ma meg ugye Roland Garros döntő, nem hagyhatom el a várost, szóval tovább rostokol szegény meridám a sarokban. Két film. Őszi szonáta, igazi Bergman, mint egy gimnáziumi…

Túl vagyok a pihenés első napján. A városháza előtt nagykivetítőn megy a tenisz, az emberek salak színű műfüvön feküsznek, és mi is. Napozunk és bámuljuk a meccseket. Roland Garros. Hajrá Federer! Nem tudom, ez hogy van, nekem megrázó ahogy  játszik, ha nagyon kimerült…

Én nem tudom, biztos mindez csak kémia, de ma tényleg semmihez, de semmihez sincs kedvem, még a mozi, még a mai Pasolini is csalódást okozott. A könyvtár pedig teljesen megtelt, nem lehet bemenni, ígyhát a téren törökülök a gépemmel, a hideg, borús időben. Apropó... két hét…