Napok óta tudom, hogy újra írni fogok ide. Épp egy hónap telt el, teljes némaság, blognyáriszünet. Rámfért. Most aztán meg teljes erő, teljes bedobás.

Azóta mi is történt. Semmi. Minden. Kirúgtak állásinterjúkról, nem hirdették meg a hiányzó egyetemi szemináriumot, nem találtam munkát, nem iratkoztam be az egyetemre, különköltöztem, hozzám költözött a hugom, nem csinálok semmit, mindent most csinálok, unatkozom, alig érem utol magam, naplopó vagyok, szabadúszó vagyok, irodalmár vagyok.

Most azért ís írok, mert olvasok. Regényt. Annyira üt, annyira letaglóz, hogy kürtölnöm kellett, világgá. Szóval. Adódott, hogy feldolgoztam Kukorelly új regényét (erről külön most nem, erről külön esetleg később), majd az ÉS-ben egy beszélgetést erről méltán sztárirodalmárokkal. Valahogy (fatal error) nem tudom idelinkelni, Angyalosi, Margócsy, Kálmán C. az írók boltjában valamikor nyár elején. Itt el-elhangzik referenciaként a szerző megelőző (precedens) regénye, mondják, sokkal jobb az újnál, mondják, tökéletes.

Elolvastam. Az.