eremita a parigi

Napok óta tudom, hogy újra írni fogok ide. Épp egy hónap telt el, teljes némaság, blognyáriszünet. Rámfért. Most aztán meg teljes erő, teljes bedobás. Azóta mi is történt. Semmi. Minden. Kirúgtak állásinterjúkról, nem hirdették meg a hiányzó egyetemi szemináriumot, nem…

A hosszú hétvégére keleti irányban hagytam el a várost, végig a miskolci autópályán, egész a 205-ös kilóméterig vagy meddig, ahol meg jobbra a tehenészetnek, majd az érkezés. Mitikus helyszín, emlékekkel roskadásig, eddig inkább múlt, most pergő napok: jelen. Évek óta épp…

Kedves olvasók!Nyár van, uborkaszezon. Internet meg sehol. Viszont nagyon meghat, hogy azért olvastok. Itt most nincs más, csak nosztalgia, ismétlés, emlékezet. A nyár meg egyre csak kurtul. Lakást újítok, bútorokat vadászok, festek, kaparok, sikálok, huzogatok, rendzek, fanyalgok és…

Idestova majd' öt év után újra otthonom van. Kicsit túlzás persze, mert sokszor, sok helyen érzetem már ezt a ma esti megérkezettséget, annyi viszont tény, hogy mától van, hogy a világon csak 1 ágyam, csak 1 ruhásszekrényem, és abban az összes ruhám, eddig mindig minden…

Nem könnyű néha. Én sokszor hipp-hopp átesem nagy drámákon, amiktől nagyon félek, már előre aggódom, hogy na ez biztos nem megy majd, ebbe tuti belebukom, vagy legalábbis előre szenvedek a majdani még nagyobb szenvedéstől, aztán semmi extra, végül mindig minden sikerül. Vagy…

Napok óta próbálok írni ide, de volt valami giggszer, most látom, hogy az elmúlt három írás nincs is publikálva, persze mentve sem, úgyhogy ha akarok valamit akkor kezdhetem elölről. Mélységes mély az informatikai szkepszis kújta.Itthon vagyok már két hete. Beleszoktam. Már nem…

Budapest. Dögmeleg. Izzik az aszfalt, a gang és a belső udvar. Le van betonozva. A vonat néha meg megy ki Csabára, vizsgák, sör, szép kilátás, majd az út vissza Pestre. Nyugati pályaudvar, Eötvös utca. Itt lakom, ezentúl itt fogok élni. Furcsa, semmi ünnep, hétköznapok. A…

Már vagy húsz órája itthon vagyok. Budapesten. Az öcséméknek hála a 100 kilós poggyász és a bicikli is velem utazott a repülőn, hazajött ő is. Ma reggel már ki is zötyögtem a Pázmányra, és lenyomtam az első vizsgát. Egész jól ment. Fura érzés ez, így hirtelen mindenbe…

Túléltük hát, bár igénybe vett. Letettem a francia viszgáimat. Immár semmi más dolgom, mint megemészteni a búcsút, és amennyire lehet, jelen lenni még két hétig. Sajnos közben diszkréten készülnöm kell az otthoni vizsgákra, meg szerencsére a könyvhét kapcsán legalább…

Annyit beszélek a hazamenetelről, hogy a bejegyzések olvastán néhányakban felmerült, hogy már otthon is vagyok. Igaz, tegnap éjjel óta a holmim egy része már úton van, a lakás is fájadalmasan furcsán kiürült, de én még maradok. Több mint két hetet. Persze már minden a…

Rohanunk, rohanunk Budapestre. Nem is annyira nagy baj, igaz: fáj a párizsi búcsú. Amúgy egyre több hasonlóságot fedezek föl az otthon és az itthon között: építészet, városszerkezet, kultúra. Itt is van Nagykörút, és itt is ezerféle változó neve van, csak épp az nem, ahogy…

Fényes délelőtt. Torcy. Néhány napra visszatértem a kollégiumba, felebaráti szeretet, pajtási cinkosság, ma hagyom el végleg. Kedves emlékek és barátok mindenütt, gitározás, közös főzés, sörrel-borral folyó folyosó. Az utolsó vonat is tőlünk zeng, hazafelé a véget nem…

Tennék egy kitérőt.Hosszú idő után maradtam újra kint éjszakára: pár barátommal egészen az első vonatig róttuk az utcákat. Bámulatos volt és megrendítő. Nem tudok nem a közeli búcsúra gondolni folyton, itt minden a városról, így most minden az elszakadásról szól. Furcsa…

Rendszeres olvasóimtól elnézést kérek. Nem tudtam sort keríteni az írásra az elmúlt pár napban, pedig lett volna mondanivaló, fellengzősen: ihlet. Ahogy közeledik a búcsú, a végső ("fáj kicsit"), sűrűsödik az élet, szinte el is veszítettem a fonalat. Kiállítás,…

Itt ülök egy hetedik kerületi pici egyetem hűvös alagsori előadójában. Párizs, Rue de l'Université. Francia és amerikai diákok vesznek körül, tanuja vagyok a nagy találkozásnak, ahogy egymásra csodálkozik a két kontinens. Ők mosolyognak, közvetlenek és  mindenhez hozzá…

Hermetikus magányom lassan a végére ér. Három teljes-, meg két félnap. Délután négykor, menetrend szerint ugyanabban a percben, két felebarátom érkezik majd a városba. Az egyik keletről, a Porte de Bagnolet felől, a másik nyugatról, a Porte Maillot-n át, hogy aztán ugyanabban a…

Lassan minden a végére ér. Ma szinte teljes magány. F már rég elutazott,  tegnap délben pedig Dettit és Bandit is kikísértem a buszhoz, mely a repülőtérre visz: ők mennek én maradok, és mint már annyiszor újra felszállok a megszokott metróra, hogy talán kissé elvágyódva,…

Én nem tudom, biztos mindez csak kémia, de ma tényleg semmihez, de semmihez sincs kedvem, még a mozi, még a mai Pasolini is csalódást okozott. A könyvtár pedig teljesen megtelt, nem lehet bemenni, ígyhát a téren törökülök a gépemmel, a hideg, borús időben. Apropó... két hét…

Én nem tudom, hogy mi mitől függ, talán minden csak merő kémia, tegnap - mindenesetre - úgy fél tíz körül, már szürkületben, mikor kiléptem a könyvtár üvegajtaján, elhaladtam a detektoros fülke két fala között, megkerültem a gyöngyvászon térelválasztó-szalagot, röviden…

Ma majd két hónap koplalás után dőzsöltünk! Vettünk egy-egy gyrost. Persze nincs több pénzünk, mint eddig, csak egyszerre lett elegünk a főtt vagy sült, hagymás vagy petrezselymes krumplikból, meg már a tésztát is unjuk egy kicsit. Szóval kirúgtunk a hámból.Fontos a heti…

Délben kelés, újra puha ágy, otthon. Az utóbbi pár éjszakát felebaráti szeretetből és pajtási cinkosságból házonkívül töltöttem. Net se volt, blog se volt, ti, látogatók is szép lassan elmaradtatok.Nem beszélek az otthoni közélet elképesztő fordulatairól, bízom benne,…

Az eső lába nem szűnik meg lógni. A permanens mindjárt zuhogás felemészti az embert, bánatot, szorongást szül. Nyilvánvaló, hogy ilyenkor - főleg  cserépkályha és pattogó tűz, kellemesen forró fürdőkád, szauna, és termálfürdő híján - egyetlen dolgot lehet tenni:…

Tegnap mégegy közmondásos film Rohmertől, a L'ami de mon ami est mon ami - A barátom barátja a barátom, nem túl nagy szám, nagycsütörtöki szertartás, majd langyos nyáreste, az ilyenre mondják az olaszok, hogy dolce.(Pár szó a politikáról. A minap olvastam az indexen, és…

Zuhanunk bele a nyárba. Nemhogy kabát, már pulcsi se kell, és régóta dísz csak a sál is.A kislukban hazai vendégek-barátok. Alig jön ki a két négyzetméter per koponya. Összezártuk magunkat, de eddig jól viseljük. A cérna csak nekem szakadt el egyszer - ez meg még bőven belefér…

A minap egy rég ki nem nyitott könyvem lapjai között találtam egy idézetet, valaki, akitől a könyvet kaptam, ő tehette oda.   Ne hasonlítgassátok magatokat senkihez. Mindig vannak nagyobbak és kisebbek nálatok. Bizonyos egészséges önfegyelmen túl legyetek gyengédek…