Tennék egy kitérőt.
Hosszú idő után maradtam újra kint éjszakára: pár barátommal egészen az első vonatig róttuk az utcákat. Bámulatos volt és megrendítő. Nem tudok nem a közeli búcsúra gondolni folyton, itt minden a városról, így most minden az elszakadásról szól. Furcsa ez. Szegények vagyunk, nem tudunk beülni, elmenni, megnézni, részt venni, s barátok híján házibulik sincsenek, egyszóval nincs bebocsátás. Azt is mondják, itt pénz nélkül senki sem vagy, minden csak melletted, nem veled történik, hát szerintem ez csak részben igaz, mert - és pont ebben áll a nagyvárosi paradoxon - minél inkább kivetnek, annál inkább a tieid az utcák, a terek, a parkok és a homlokzatok vagy a metróaluljárók, annál szorosabban ölel magához maga Párizs. Fájó hát a válás, közeli lesz a visszatérés.
Megnéztem az új Almodovart, nekem nem tetszett. Azazhogy. Nyilvánvaló, és ebben mindenki egyetért, hogy a Volvernél valami eltörött, valami már nem ugyanolyan mint addig. Az volt az első, hogy mindenki, de tényleg az egész filmvilág őrá figyelt, az év mozieseménye, csinnadratta, aztán a nagy csalódás. Én azt hiszem, hogy ez a mostani film is jól illeszkedik ebbe az "ez már nem a régi Pedro" tendenciába, erőtlen, nincs kisugárzás, impotens és nyomi. De azért mégis van egy lényeges különbség: a mostani egy többszörösen összetett alkotás, és a feltétlenül bugyuta kerettörténet hátterében ott húzódik két egymás felé fordított tükör: az (ön)idézés végtelen perspektívája. Szóval ez a mester első igazi szerelemvallomása a hetedik művészetnek: rendezőaz okosak három-négy filmet is megidézve éreznek, én csak kettőt fedeztem fel: Assszonyok a teljes idegösszeomlás szélént (ez tehát egy önhivatkozás), és egy Rosellinit, de hiába törtem a fejem, nem jutott eszembe melyiket. Én hajlok arra, hogy az egész Penelope miatt van. Istennő, ezt senki sem vitatja, nekem szermély szerint a numero uno, de mintha nem illenne ebbe a világba, mintha kilúgozná az egészet (egyébként érdkes módon elhangzik a filmben a rendező-főszereplő szájából, hogy ilyen szépséggel nem lelhet komédiát rendezni, Almodovar meg komédia nélkül frankfurti leves virsli nélkül, aztán ). Jó, tudom játszott a Mindent anyámrólban is, de ott csak egy légies, titokzatos mellékszereplő maradt a tenyeres talpas, slampos és ninfomán nőcskék között : szerintem jobb lenne az olyanokhoz visszatérni mint mondjuk Carmen Maura, nem véletlen, hogy a Volverért is őt díjaták Cannesban és nem Penelopet. Így, elsőre ennyi.
Azért aki tudja nézze és szeresse, én ajánlom az Asszonyok... ismétlésével kezdeni.
Utolsó kommentek