eremita a parigi

Budapest. Dögmeleg. Izzik az aszfalt, a gang és a belső udvar. Le van betonozva. A vonat néha meg megy ki Csabára, vizsgák, sör, szép kilátás, majd az út vissza Pestre. Nyugati pályaudvar, Eötvös utca. Itt lakom, ezentúl itt fogok élni. Furcsa, semmi ünnep, hétköznapok. A…

Tanulás, kaparok az otthoni vizsgákra. Közben meg reménytelen komoly eső napok óta. Párizs sirat bennünket. Erről a mondatról a tavaly lelőtt Lazio szurkoló jut eszembe, vagyis inkább a plakátok utána városszerte: Gabriele, Roma ti piange! Velem nincs semmi baj, szereztem dobozt a…

Nem egyszerű a helyzet, túlnyerte magát az európai jobboldal. Ahol a szocik kormányoznak, ott nagyon, ahol ők, ott csak kicsit, de ott is megverték a baloldalt. Európai egypártrendszer. A tavalyi olasz választásokkor, a két évvel ezelőtti francia voksoláskor érezni lehetett, hogy…

Túl vagyok a pihenés első napján. A városháza előtt nagykivetítőn megy a tenisz, az emberek salak színű műfüvön feküsznek, és mi is. Napozunk és bámuljuk a meccseket. Roland Garros. Hajrá Federer! Nem tudom, ez hogy van, nekem megrázó ahogy  játszik, ha nagyon kimerült…

Túléltük hát, bár igénybe vett. Letettem a francia viszgáimat. Immár semmi más dolgom, mint megemészteni a búcsút, és amennyire lehet, jelen lenni még két hétig. Sajnos közben diszkréten készülnöm kell az otthoni vizsgákra, meg szerencsére a könyvhét kapcsán legalább…

Rohanunk, rohanunk Budapestre. Nem is annyira nagy baj, igaz: fáj a párizsi búcsú. Amúgy egyre több hasonlóságot fedezek föl az otthon és az itthon között: építészet, városszerkezet, kultúra. Itt is van Nagykörút, és itt is ezerféle változó neve van, csak épp az nem, ahogy…

Fényes délelőtt. Torcy. Néhány napra visszatértem a kollégiumba, felebaráti szeretet, pajtási cinkosság, ma hagyom el végleg. Kedves emlékek és barátok mindenütt, gitározás, közös főzés, sörrel-borral folyó folyosó. Az utolsó vonat is tőlünk zeng, hazafelé a véget nem…

Tennék egy kitérőt.Hosszú idő után maradtam újra kint éjszakára: pár barátommal egészen az első vonatig róttuk az utcákat. Bámulatos volt és megrendítő. Nem tudok nem a közeli búcsúra gondolni folyton, itt minden a városról, így most minden az elszakadásról szól. Furcsa…

Rendszeres olvasóimtól elnézést kérek. Nem tudtam sort keríteni az írásra az elmúlt pár napban, pedig lett volna mondanivaló, fellengzősen: ihlet. Ahogy közeledik a búcsú, a végső ("fáj kicsit"), sűrűsödik az élet, szinte el is veszítettem a fonalat. Kiállítás,…

Itt ülök egy hetedik kerületi pici egyetem hűvös alagsori előadójában. Párizs, Rue de l'Université. Francia és amerikai diákok vesznek körül, tanuja vagyok a nagy találkozásnak, ahogy egymásra csodálkozik a két kontinens. Ők mosolyognak, közvetlenek és  mindenhez hozzá…

Hermetikus magányom lassan a végére ér. Három teljes-, meg két félnap. Délután négykor, menetrend szerint ugyanabban a percben, két felebarátom érkezik majd a városba. Az egyik keletről, a Porte de Bagnolet felől, a másik nyugatról, a Porte Maillot-n át, hogy aztán ugyanabban a…

Lassan minden a végére ér. Ma szinte teljes magány. F már rég elutazott,  tegnap délben pedig Dettit és Bandit is kikísértem a buszhoz, mely a repülőtérre visz: ők mennek én maradok, és mint már annyiszor újra felszállok a megszokott metróra, hogy talán kissé elvágyódva,…

Nem túl vidám a mai nap itt, a szinte végtelen eurázsiai kontinens nyugati szélén. A sietős, dolguk után járó - de jó nekik, de jó nekik... - embereken és a fáradhatatlan turistákon kívül senki nincs az utcán. Pedig máskor bezzeg hemzsegnek. Néha egy összetekert újsággal kell…

Borús, lehangoló idő jutott húsvétra a "bűn városának". Alig bírunk magunkkal mit kezdeni. Olyan nap ez, amin csak túl kell lenni valahogy, ebben egy múzeum és egy mozika siet majd a segítségünkre, meg Sibi, egy barát a volt osztályból, otthon budai, itt mediterrán,…

Zuhanunk bele a nyárba. Nemhogy kabát, már pulcsi se kell, és régóta dísz csak a sál is.A kislukban hazai vendégek-barátok. Alig jön ki a két négyzetméter per koponya. Összezártuk magunkat, de eddig jól viseljük. A cérna csak nekem szakadt el egyszer - ez meg még bőven belefér…

A minap egy rég ki nem nyitott könyvem lapjai között találtam egy idézetet, valaki, akitől a könyvet kaptam, ő tehette oda.   Ne hasonlítgassátok magatokat senkihez. Mindig vannak nagyobbak és kisebbek nálatok. Bizonyos egészséges önfegyelmen túl legyetek gyengédek…

Fura ez a hàz.A horvàt hàzmester néni eleinte bonjour monsieur!-t mondott, aztan bonjourt. Ma màr azt is csak ha nagyon elore koszonok neki. Nem haragszik, bizonyàra szereti a kulfoldieket, nem is diszkriminal, csak nem tisztel bennunket annyira. Rajott, hogy inkabb ra, mint a tobbi lakora…

Sajnos most az egyetemrol irok, igy nem lesznek ekezetek... Ma tobben mondtak, hogy egyetertenek velem abban, amit tegnap blogoltam. Volt aki dicsert, hogy jol kimondom, volt aki elmarasztalt, hogy evidenciakat bofogok vissza. Mindketto lehet.Egy lepessel tovabbgondoltam.Tobbekkel beszelgettem, es…

Lemondott.Tegnap későeste értesültem, már nem tudtam itt reagálni. Végighallgattam a kongresszusi beszédet, a bejelentést. Első pillanatra magával ragadott a szónok, az emellkedett pillanat és a szinte nemes gesztus.Persze erről szó sincs. Hiába próbálja a miniszterelnök a nemzeti…

Fura idő van ma: egyszer mintha dézsából, majd hirtelen hét ágra... mint a moziban, úgy ülök az egyetemi könyvtár hatalmas üvegfalai között kinn, a keleti külvárosban. Az olvasóteremben álmosító chaleur, bennem is melegség.De hogy is kezdjem.Adott egy osztály, gimnáziumi, meg…

Egy nagyon fáradsztó de egyáltalán nem hatékony, ekképpen teljesen elrontott nap végén, miután mindkét fontos és színvonalas egyetemi órámat úgy lekéstem, hogy érdemben egyiken sem tudtam már részt venni, az elsőt közvetlenül a reggeli fáradtság, áttételesen a tegnapi Oasis…

Nulla óra kettő perc. Hazaértünk. A kiskatonát (Le petit soldat) néztük meg este Godardtól. A jegyszedőlány már mosolyog rajutnk, de hiába: a ciklus az ciklus, jó eséllyel soha többé nem lesz alkalom ezeket a filmeket mozivásznon viszontláltni. A filmben elhangzik egy hosszú…

Megint a könyvtár. Otthon sajnos nincs net, innen teszem fel időről időre ezeket a bejegyzéseket, többnyire előre dolgozom, most itt helyben írok, mert nehezen megy.Ma leadtam a kulcsokat, a régi lakásét. Kiderült, hogy komoly fizetési hátralékom van: nem sok hely maradt hát a…

Megállok egy pillanatra, és mielőtt magamat és ezeket a szövegeket tovább engedném sodortatni a város által, megtöröm az eddigieket a következő bejegyzéssel.   Napok óta itt motoszkál bennem egy email: még ágyban fekve írtam egy levelezőlistára, a listán serdülőkori…