Rohanunk, rohanunk Budapestre. Nem is annyira nagy baj, igaz: fáj a párizsi búcsú. Amúgy egyre több hasonlóságot fedezek föl az otthon és az itthon között: építészet, városszerkezet, kultúra. Itt is van Nagykörút, és itt is ezerféle változó neve van, csak épp az nem, ahogy mindenki hívja. Itt is az a vízválasztó, átlépjük és egyszerre minden koszosabb, rendetlenebb, kevesebb fa, több kutyaszar, de élet szagúbb élet. Meg az Andrássy út és a Champs Élysées, vagy a Luxembourg kert és a Városliget. Szóval azt hiszem, hogy a terézvárosi otthonommal a Párizson kívüli széles e világ legpárizsiasabb pontján verek majd tanyát. Vagy ez csak önámítás?
Tegnap - még utoljára - Operába mentünk. Mondanom sem kell, hogy bár a jegy drága, itt is gondolnak a pénztelenekre. Két óra sorállás, és öt eurós hely. Ahogy a régi állójegyek a stadionokban, mélyen hátul gunnyasztottunk, mint a verebek a póznán (vagy stílszerűen: a hangjegyek az öt vonalon). Azt hiszem, hogy az opera a legalkalmasabb arra, hogy kiragadjon a megszokott hétköznapi robotból (na jó, nekem nincs sok ilyen, tudom). Annyira más, annyira szép világ. Régen idegesített, mostanra nagyon megszerettem. Tosca, nagyszerű darab, sok szép híres áriával. Egy-egy borzongás. Ráadásul olyan római helyszíneken játszódik, melyek számomra is fontosak voltak, szinte azokon játszódott az én nyolc ottani hónapom is. Például az első felvonás egy kápolnában - na én minden héten oda jártam misére. Asszem, ilyen nekem, még nem is volt, hogy egy műalkotás helyszíne ennyire intim személyes lett volna. Beleéltem magam, hogy kilépve a nézőtérről majd balra fordulok először a Corso Vittorio Emmanuelen, aztán az első kereszteződésnél a Via Baullarira, hogy a Piazza Farnese és a Campo után gyorsan elérjem a Magyar Akadémiát. De a párizsi lakásra is boldogan sétáltam haza, hamer elszállt a fájó nosztalgiám.
Azt hiszem, hogy az opera a legalkalmasabb arra, hogy kiragadjon a megszokott hétköznapi robotból (na jó, nekem nincs sok ilyen, tudom). Annyira más, annyira szép világ. Régen idegesített, mostanra nagyon megszerettem.
Utolsó kommentek