eremita a parigi

Tanulás, kaparok az otthoni vizsgákra. Közben meg reménytelen komoly eső napok óta. Párizs sirat bennünket. Erről a mondatról a tavaly lelőtt Lazio szurkoló jut eszembe, vagyis inkább a plakátok utána városszerte: Gabriele, Roma ti piange! Velem nincs semmi baj, szereztem dobozt a…

Az eső lába nem szűnik meg lógni. A permanens mindjárt zuhogás felemészti az embert, bánatot, szorongást szül. Nyilvánvaló, hogy ilyenkor - főleg  cserépkályha és pattogó tűz, kellemesen forró fürdőkád, szauna, és termálfürdő híján - egyetlen dolgot lehet tenni:…

Nem túl vidám a mai nap itt, a szinte végtelen eurázsiai kontinens nyugati szélén. A sietős, dolguk után járó - de jó nekik, de jó nekik... - embereken és a fáradhatatlan turistákon kívül senki nincs az utcán. Pedig máskor bezzeg hemzsegnek. Néha egy összetekert újsággal kell…

Tegnap mégegy közmondásos film Rohmertől, a L'ami de mon ami est mon ami - A barátom barátja a barátom, nem túl nagy szám, nagycsütörtöki szertartás, majd langyos nyáreste, az ilyenre mondják az olaszok, hogy dolce.(Pár szó a politikáról. A minap olvastam az indexen, és…

A tegnapi nap annyira szép volt, hogy elhatároztam, mimetikusan (avagy a tények hűséges szolgájaként) beszámolok róla, nem emelek ki apró motívumokat, nem szerkesztgetek semmiféle kompozíciót, nem késleltetek, sőt még a mondatok ritmusa és nyelvi minősége sem fog…

Nem tudom, mi van ma. Talán az óraátállítás? Ekkora tömeget még itt sem láttam soha, olyan a város, mint egy tömött metrókocsi. A könyvtárba másfél óra volt bejutni, és nincs üres asztal, a földön kuporgok, törökülésben.Tegnap este végül nem néztem filmet. Helyette…

A mai nap olyan, mintha nem is lenne. Nyálkásan szörnyű idő. Itt heteken át tud lógni az eső lába, aztán végül szinte sosem esik. Talán még az is jobb lenne pedig. A mai nap szürkesége a tegnapi ragyogásának a tükrében. Eddig ezt a szerkezetet (bár a ragyogás miatt képzavar,…