Nem tudom, mi van ma. Talán az óraátállítás? Ekkora tömeget még itt sem láttam soha, olyan a város, mint egy tömött metrókocsi. A könyvtárba másfél óra volt bejutni, és nincs üres asztal, a földön kuporgok, törökülésben.
Tegnap este végül nem néztem filmet. Helyette Baudrillard: A tárgyak rendszere. Bizonyos értelemben ötödévesen jutottam el oda, hogy ne alapító atyákat, filozófusokat, esszésitákat, hanem igazi kortárs leíró szociológiát olvashatok: a bútorokról és a lakberendezésról, komoly strukturalista elméleti háttérrel. Nem semmi. Korai fekvés, kései elalvás.
A napi mozi így is megvolt, egy délelőtti Pasolini: Salo, avagy Sodoma 120 napja. Senkinek sem ajánlom, mert szörnyű, a legszörnyűbb, amit életemben láttam. De olyan végpont, ami nélkül semmi sem lenne úgy ahogy van, minden ehhez viszonyul, ezen nyugszik. Sarokkő. Szerintem elég tudni a filmről, én bátor voltam, szembe néztem vele. Azóta meg émelyeg a gyomrom.
Nyert a válogatott, megbukott GyF, a nap is kezd kisütni: igazi vasárnap.
Utolsó kommentek