Annyit beszélek a hazamenetelről, hogy a bejegyzések olvastán néhányakban felmerült, hogy már otthon is vagyok. Igaz, tegnap éjjel óta a holmim egy része már úton van, a lakás is fájadalmasan furcsán kiürült, de én még maradok. Több mint két hetet. Persze már minden a búcsúról szól: hiszen ez nem csak egy egyszerű költözés, hanem többszörös, éles változás. Változás, hogy két év után újra hazatérek, akkor 22 múltam, most 25 leszek. Változás, hogy egyedül fogok élni. Változás, hogy dolgoznom kell, és hogy remélhetőleg befejezek egy egyetemet, sőt talán egy újba kezdek: ez is változás.
Szívesen tenném, most mégsem merülhetek el az ensajnálat undok, mégis kellemes mocsarába. Vizsgaidőszak van, - még itt is, még nekem is -, és ma jött meg az enyhe drukk: enélkül én képtelen vagyok komlyabb erőfeszítésre. Ideje is, négy nap múlva itt az első megmérettetés.
Utolsó kommentek