Túl vagyok a pihenés első napján. A városháza előtt nagykivetítőn megy a tenisz, az emberek salak színű műfüvön feküsznek, és mi is. Napozunk és bámuljuk a meccseket. Roland Garros. Hajrá Federer! Nem tudom, ez hogy van, nekem megrázó ahogy játszik, ha nagyon kimerült vagyok, még könnyezni is tudok rajta. Egyszerű gyerek, mentes minden sztárallűrtől, neki is volt mononukleózisa, és olyan kis csúnyácska a felesége.
A pihenőnap gyorsan el is szaladt, tízkor ájultam be az ágyba, mély álom, még F érkezését sem hallottam. Szegény pedig kopogtatott, kopogtatott, de közel egy órát kellett a lépcsőházban gubbasztania, mire végre ajtót nyitottam. Csoda hogy akkor egyáltalán.
Most megint a könyvtár. Készülődök az otthoni teendőkre. Szakdolgozati terv, könyvheti recenziók, és még pár egyéb kötelezettség. Meg persze szemináriumi dolgozatokat állítok össze. Kellemes, jó ritmusú elfoglaltság, van még hat szokásos napom: könyvtár, mozi és egy-két pici múzeum. Aztán az öcsémék jönnek, az utolsó turnus, majd velük már hazamegyek én is. Kicsit már várom is.
Itt most esik, nem tudom mi van a női döntővel, de nem is érdekel csak a holnapi férfi meccs. Hajrá Federer!
Utolsó kommentek