Kedves emberek, akik ezeket olvassátok.
Először is szíven üt, hogy így, nyáridőben is mennyien kitartotok a remeteblog mellett. Ilyenkor persze nehéz írni, mert az ember itt, meg ott, meg amott van, net meg ugye ezek közül sehol sincsen. El vagyok vágva a világtól - tőletek.
Sokat fordult a világ, de persze semmi sem változott. Tanya, gyerekek, nagynénik, nagybácsik. Keresztszülők. Tanya és Ausztria, nap, eső, szél és hó. Barnuló bőr. Egyszóval sokminden, effélék történnek. Kultúra semmi, olvasás alig, nagy-nagy visszaesés, dunántúli mandulafa, nomeg a szokásos gondok, hogy bevétel nincs, kiadás, lakással járó festésfúrásfaragás, hiányzó bútorok ellenben. Háttérben a huszonötödik nyár szokásos ritmusa, hiszen mindig akad valami. Kihagyhatatlan. Illetőleg a fojtogató teendők, irományok, dolgozatok, a személyes- és szakmai fejlődés. Minden csak egyre bonyolultabb, és F sincsen már sehol. Nagy tömegben tökegyedül.
Persze azért Zell am Seeben kristálytiszta a tó, nagy hegyek és nyárisízős hosszú gleccser. Családi családi családi kirándulás. Hollári, hollári hó.
Utolsó kommentek