Túléltük hát, bár igénybe vett. Letettem a francia viszgáimat. Immár semmi más dolgom, mint megemészteni a búcsút, és amennyire lehet, jelen lenni még két hétig. Sajnos közben diszkréten készülnöm kell az otthoni vizsgákra, meg szerencsére a könyvhét kapcsán legalább három publikációra is lehetőség látszik nyílni, úgyhogy sok időm nem lesz mélyen elmerülni az ensajnálat édesbűzös mocsarába.

Meg amúgy is.

Szépen lassan elkezdtem módszeresen hazavágyni. Család, otthon, étel. Anyagi biztonság. Talán állóvíz, édes bűzös mocsár? Nem tudom. Mindenesetre most szívesen sétálnék a Könyvhét standjai között, ehelyett roland garrost nézek a tűző napon egy nagykivetítőn. Az imént láttam az Antikrisztust, Lars v. Trier új filmjét. Aki teheti, kerülje el. Nagy film, de nem ajánlom (vö.: Pasolini: Salo-rol írottakkal).

Ja igen, könyvhét. Gerlóczy, Fehér Béla és Darvasi így elsőre az érdekesnek tűnők - no meg Tóth Krisztina, Vörös István és Lackfi új kötetei (bár a vers nem az én asztalom) - , de meggyőződésem, hogy idén az esszéisztika viszi a prímet: ott van Bacsó Béla és Alexa egy-egy  új könyve, valamint Halmai Tamás esszékötete (Isteni fény, emberi lény - Kortárs kiadó), én ezt várom a legnagyobb érdeklődéssel. A kínálatot, az új könyveket itt találjátok.

Egyébként meg holtfáradt vagyok, két órát aludtam. Nyugovóra térek, nem érdekelnek a női elődöntők.