Nyugodt, szokásos hétvége, tanulgatás és mozi. Esti séta. Sajnos az eső miatt nem biciklizhettem, ma meg ugye Roland Garros döntő, nem hagyhatom el a várost, szóval tovább rostokol szegény meridám a sarokban.
Két film. Őszi szonáta, igazi Bergman, mint egy gimnáziumi erkölcsteológia-óra, szikár. De csodálatos dramaturg, gyönyörű északi táj, zongoraszó. A mozinak az a koncepciója, hogy az új Almodovar kapcsán nézzük végig, hogy mik is a spanyol nagy meghatározóz filmélményei. Ő maga adta le a listát, mi meg azt nézzük. A történet szinte ugyanaz, ezért vicces felfedezni, hogy miként fordul át az Őszi szonáta északi protestáns merevsége a Tűsarok vérbő karneváljába. A másik tegnapi film is hasonló érdekesség: Fritz Lang - Human desire. Ez meg ugyanaz a sztori (egy Zola regény) mint Renoir Bete humaine-ja, a francia és a hollywoodi megoldás ütközik. Állítólag sokkal jobb a francia, F mondja, én még azt nem láttam. A Fritz Lang-féle az gyenge.
Egyébként meg van halva a város. Minden de minden le volt tegnap zárva, methogy illusztris látogató érkezett: a Barack, az Obama. Notre Dame, Eiffel, egy kis étterem a hetedikben. Ma reggel meg itt jártak, itt ahol most ülök, de ők még nyitás előtt, a Pompidouban. Mi meg csak kerülgettük a kordonokat, a város meg állt és dudált egy napig.
Hajrá Federer!
Koradélután
Utolsó kommentek