Fura ez a hàz.
A horvàt hàzmester néni eleinte bonjour monsieur!-t mondott, aztan bonjourt. Ma màr azt is csak ha nagyon elore koszonok neki. Nem haragszik, bizonyàra szereti a kulfoldieket, nem is diszkriminal, csak nem tisztel bennunket annyira. Rajott, hogy inkabb ra, mint a tobbi lakora hasonlit a helyzetunk.
A lift nem gyujtovezerlesu. Vagyis. Nem kerdezi, hogy le vagy fel, csak azt, hogy menni akarok-e. Kovetekzeskeppen esetenkent megall, es olyanok vannak benne, akik felfele akarnak menni, pedig mi lefele. Ilyenkor nem szallunk be, hanem elnézést kérunk, becsukjuk az ajtot, ujra benyomjuk a hivo gombot, és varjuk hogy elobb letegye a hatodikon vagy a hetediken a tobbieket, es utana jojjon vissza ertunk.
Az elozo bekezdes nem tartozik ide, de nem torlom ki.
Megvannak a napi ritusaink, az indulasé is. F ajtot kulcsol, en hivom a liftet, ugyis vagy fel perc mig megerkezik. Neha turelmetlen vagyok. Van hogy F meg cipot kot, de mar itt a lift, en meg az aknaajtoban allok. Ez akkor gond, ha nem ures, ilyenkor rendszerint elnezest kerek, es visszacsukom az ajtot, nem illik megvaratni a tobbieket. Mi meg majd ujra hivjuk.
A minap egy japan lany allt benne. Elnezest kertem, es megtartottam az ajtot. Megvartuk mig F elkeszult a cipokotessel, ajtokulcsolassal. Szeretem a kulfoldieket, nem is diszkriminalok, csak rajottem, hogy inkabb rank, mint a tobbi lakora hasonlit a helyzete. Meg lehet varatni.
Egyebkent a turistak neha lefotoznak ahogy ulok a laptopommal, setalok haza egy bagette-tel, vagy az ujsaggal a honom alatt. Mint az igazi parizsit. Vicces.
Utolsó kommentek