Borús, lehangoló idő jutott húsvétra a "bűn városának". Alig bírunk magunkkal mit kezdeni. Olyan nap ez, amin csak túl kell lenni valahogy, ebben egy múzeum és egy mozika siet majd a segítségünkre, meg Sibi, egy barát a volt osztályból, otthon budai, itt mediterrán, szokásosnak mondható párizsi átutazásban.
Sok építőt nem is tudok mondani, maradjon hát egy elmaradt megjegyzés az elmúlt napok mozijáról.
Rohmert gyűrjűk, furcsa rendező. A Nouvelle Vague, a francia újhullám harmadik számú figurája Truffaut és Godard mellett. Kevesen ismerik, korábban én sem. Kis költségvetésű nagyon szerzői filmek a filmjei. Egyszerű, kedves, amolyan sorozatba illő jelenetek, külvárosok, szerelmek, tipikus igénytelen szobabelsők. Rohmer nagy ciklusalkotó: szinte az összes alkotása a Hat tanmese (Six contes moraux, 1962-72), a Comédies et proverbes, vagy a Négy évszak meséi (Contes des quatres saisons) egy-egy darabja. Tegnap a Conte d'hiverre ültem be, az eddigi legjobb amit láttam.
Ma reggel arról beszéltünk, hogy de jó lenne otthoni kenyeret enni, mondjuk hideg rántott hússal, szendvicsszerűen. Három óra sem telt bele és már a Sibi rántott húsos szendvicseit majszoltuk, hála neki és az anyukájának.
A bicikli lezuhant a falról, a Roma pedig kikapott a városi rangadón.
Utolsó kommentek