Tegnap este eleinte minden a rendes kerékvágásban haladt. Könyvtár, vacsi, majd lazításképpen egy kortárs orosz film este tíztől az utcánkban lévő mk2 nagytermében. A nem rossz mozi után a szokásos fáradtsággal léptünk ki a Rue Rambuteaura, hogy tíz perc múlva - mint rendesen - már ágyban találjon bennünket az éjfél.
Hirtelen földbe gyökerezett a lábunk,
lángokban állt az egyik szemben lévő lakás. A lángnyelvek messzire kicsaptak az utcára, egy pillanatra mintha mi is veszélyben lettünk volna, persze azért nem nagyon. Mire a tűzoltók megérkeztek, néhány perc alatt semmivé lett minden. Isa por és hamu az egyik legcsodásabb város legcsodásabb kerületének mindig zsibongó csodaterére néző ötödik emeleti luxuslakásából. A "tűzijáték" végeztével a szájtáti járókalők is lassan hazafelé indultak. Mindnyájan nagyon elégedettek voltunk, hogy mindez valaki mással és nem velünk történt.
Most pedig - immár fényes nappal - itt ülök a könyvtár második emeletén, ha oldalra pillantok, épp az egykori otthon helyén tátognó üres kormos fekete lyukat látom. Talán ideje volna dolgozni kezdeni.
Utolsó kommentek