Láttuk a Deltát. Sokáig ösztönösen a feliratot olvastam, aztán rájöttem, hogy jé, ezt értem: évek óta nem láttam magyra filmet moziban! A képeket és a zenét leszámítva szerintem gyenge, túl "tipikus" alkotás. Félix pedig ciki volt, úgy beszélt, mint egy robot. Amúgy egész sokan voltak a moziban.

Aztán pisilés, mosdás, fogmosás! (anyai szavak a nyolcvanas évek végéről) éjfélre már ágyban voltam, de hatkor aludtam el. Beszélgetés, örlődés, beszélgetés. Tervek, álmok, tervek, hogy valamit tényleg csinálni kéne... Hat óra alvás, friss ébredés. Reggeli után, hosszú séta a Montmartre-on, pár fénykép, szokásos hétvégi botkeresés, majd ebéd. Újabban csodásan működik a háztartás. Három napja csirke: előbb kínai, aztán rántott ma meg mustáros. Örömöm telik a főzésben. Estére tészta, reggelire croissant. Hetente nagybevásárlás. Egy fél pohár narancslé, finom kávé (még szülinapi ajándék az olaszoktól), este egy pohár bor, F a fehéret, én a vöröset pártolom. Multivitamin.

Délutánra remegő boldogság vett erőt rajtam, hogy a dolgok mennek, és nagyon rendben mennek, hogy nincs tévé, egy hónapja nincs egy kidobott perc, munkát keresek, nyelvet tanulok, olasok: repül a velib. És a moleskine. Tavaly vettem, a szívemhez nőtt, de decemberben addig totojáztam, míg már nem lehetett kapni. Ma váratlanul egy eldugott papírboltban több mint egy hónap kétségbeesett keresés után találtam meg a kis fekete naptáramat az idei évre.

Nem sokkal ezleőtt beültem egy könnyű mozira: Paris je t'aime. Húsz rövidfilm a húsz kerületről. Megindító. Nem látványosan giccses, nekem most nagyon klappolt, tétován születik az érzés:

...non ti lasciero mai