Az utóbbi napokban mindig hajnalig elemezgetünk, beszélgetünk, írunk, olvasunk, franciául tanulunk egyszóval hasznosan töltjük az időt alvás helyett, mert sűrű ez az idő, kétségbeesetten keresünk munkát, meg egyáltalán kétségbeesetten próbáljuk definiálni magunkat, a tehetségtelenség réme foyamatosan kísért, ekképp reggel nehezen kelek, nagyon nehezen, és ezen a héten eddig mindkétszer körülbelül húsz percet késtem az egyetemről.
Mifelénk ez nem lenne nagy baj, jobb esetben az óra eleji rendezkedésről, adminisztratív egyeztetésekől, esetleg egy referátumról marad le az ember. Itt másként van. A franciák öt perc után már nem mennek be az órára. Soha egy tanár sem rótt meg senkit, aki esetleg mégis bement, mégis a terem előtt vár mindenki a szünetig, vagyis nem a tanár, hanem az évfolyamtársaim akadályoznak meg abban, hogy bemenjek.
Most mégis rászánom magam, mert a melegre hivatkozva egy gaboni lány kijött, bemegyek az ajtónyitásával.
Utolsó kommentek